Módszerek

Az én módszerem, hogy nincs módszer.

Na de, miért?

Már nagyon régóta nagyon mélyen és intenzíven foglalkoztat az ember belső világa, ok-okozati összefüggései, és arra jutottam, hogy nincs semmmire sem recept. Szituációk vannak, egyének és maga a szituáció determinálja, mi legyen a reakció, néha egészen meglepő módon.

Tehát, az egyén determinálja a választ, a módszert. Sok módszer van, mind fantasztikusak, de az egyén az, a szituáció az, ami determinálja, melyik "módszer", reakció kerüljön kifejezésre.

S tulajdonképpen, én ezt az élet minden területére gondoltam az oktatáson kívül is, az egyéni reakciókat, hogy az ember nem automatizva, mintázatokban él, létezik, reagál, hanem ezeken felül, de az oktatásban is megláthattam, hogy alkalmazva van már, és megteszi a tőle telhetőt, amit csak tud. Azért írom így, mert aki benne van, tudja, mit jelent ez egy csoportban különösen, ha a dolgok kötelezően vannak megélve, de aki egyszer is az életében próbált elmagyarázni vagy véghezvinni valamit egy csoportban, vagy volt a része, valószínűleg megtapasztalhatta, hogy noha lehetnek kirívó esetek, de úgy általánosságban, milyen is tud ez lenni egy csoportban, és milyen lehet ez egyénileg csak egy emberrel, hogy ez sem mindegy, főleg, ha állandóan ezt kell csinálni.

Egyébként szeretem a játékosságot, nagyon szeretek játszani, de nem gondolom, hogy minden csak móka és kacagás lenne. Szeretek kigondolni különböző játékokat ötvözve a tanítással, ahogyan ezen az oldalon is megtalálható egy saját ötletű játék az akciókra nézve, de tudom azt is, hogy az eredményekhez megfelelő edzésre is szükség van, ami nem mindig könnyű és egyszerű.

Mindenki érti a test működését: mindenki tudja, hogy megfelelő erőnléthez szükség van edzésre, és mégis, a szellemi dolgoknál sokszor az a hit él, hogy ezekre a dolgokra nincs szükség, de meglátásom szerint van. Ahogy a testi erőnléthez is szükség van edzésre, ami néha fájdalmas, nehéz, fásult, megvannak a mélypontjai, úgy a szellemi munkánál is ez így van: vannak holtpontok, és van, hogy az edzések nem hozzák a megfelelő eredményeket, de mégis föl kell állni, és tovább kell menni. Persze, véleményem szerint nagyon fontos az öröm megléte is, az egyszerűség és a könnyedség megélése is, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ezt is belevigyem.

S az Idő. Mindenki két nap alatt szeretne lefogyni 20 kilót, vagy legalábbis hiper-szuper gyorsan megvalósítani bármit, de a dolgokhoz idő is kell, több szempontból is. A testi dolgokat nem kell magyarázni, de véleményem szerint a szellemi dolgoknál is nagy szükség van az időre, hogy többek között érjenek a dolgok, akkor is, ha egy intenzív edzés után valaki meg is pihen, mert ahogy az izmoknál is megfigyelhető ennek szükségessége, úgy saját megélésből és mások megfigyeléséből is véleményem szerint akkor is érnek a dolgok, mert nagyon érdekes módon úgy tűnik, a szellemi dolgoknál is ez tapasztalható. Ezért van az, hogy rövid idő alatt az ember föltuningolhatja magát, de ez valószínűleg nem lesz tartós és mély, míg a hosszú távú futásnak talán sokkal mélyebbek és hosszan tartóbbak az eredményei. S ez nem könnyű, bennünk van a türelmetlenség, a gyors eredményekre való szomjúság, az akarat, ami egyrészről jó, hisz ez is visz előre, de másrészről talán ezzel is tanuljuk az alázatot, kitartást, megfontoltságot és bölcsességet.

S persze, lehet, sokszor nem minden "csak az akaratról" szól, ahogyan a testsúly különböző állapotainak hátterében működésbeli egyensúlytalanságok is állhatnak fent vagy amivel már pszichológiai megközelítéssel is foglalkoznak, hogy pszichikai tényezők is, s ez ellen még hatványozottabban nehéz tenni, mert pl. ha valaki mondjuk egzisztenciális vagy egyéb problémákkal küzd vagy egyfajta létbizonytalanság érzésével, ha a külső okok nem is adnak erre okot, akkor lehet, ha nem is mindben, de lehet, bizonyos esetekben az is bekövetkezhet, hogy nem tudatosan ezért pakol magára többet, hisz, amit az ember megeszik, azt már nem vehetik el, s így "raktároz", egyszer feltöltve, utána szintentarva. S ezért, lehet, hiába vannak az időszakos eredmények, ennek nemcsak elérése, de utána a fenntartása is sokkal több energiát igényel, mivel a mélyben rejtező okok nem lettek feloldva vagy azok feloldása is sok minden mást venne igénybe. Vagy egyéb okok, sok minden, ez egy nagyon komplex téma, s ez az élet minden területén, kategóriájában jelentkezhet, ahogyan mondják, mindenkinek megvan a maga keresztje. Arról nem is beszélve, hogy az is relatív, mi az "elfogadott", "szép", éppen mit diktál a korszellem vagy kinek mi. Különböző alkati és szellemi képességeink is vannak. Van, aki magas, van, aki alacsony, van, aki jól tud úszni, van aki futni, van aki olyan, mint a zerge, más meg mint a brumi, más meg, mint a tyúkanyó stb... Sok minden lehet, van, s nem mellesleg, az is egy jó teszt az érettségre, hogy ki lát a test mögé... Tehát, így vagy úgy, valaki ebben jó, valaki abban, hogy egy kategóriában meg úgy egyáltalán bárhogy nézve, mérni magunkat véleményem szerint badarság, s ez által lehetetlen is. Ez olyan lenne, mintha összemérnénk, hogy most a paradicsom vagy a barackfa a jobb, amit nem lehet. Einstein is megmondta, mindenki zseni, de ha az alapján ítélünk meg egy halat, hogy miért nem tud fára mászni, akkor az egész életét úgy fogja élni, hogy hülye, és ami véleményem szerint igazán számít, hogy hogyan táncolunk együtt. Nem egymás ellen, hanem egymással, segítve és kihozva egymásból azt, amit csak lehet, még ha esetleg nincs is zene. Táncolni kell, a zene majd csak megjön valahonnan (Zorba).

S amit igazán, de igazán fontosnak tartok, elengedhetetlennek, az a biztonságos tér megélése és megtapasztalása. Semmi sem olyan fontos, mint a biztonságos tér megélése és megtapasztalása. Mikor az ember, a tanuló teljesen szabad és védett, szabadon kifejezheti magát, és nem baj, ha esetleg az irány téves vagy zsákutcába torkollik, ez mind nem baj, hisz az élet is ilyen, ez a velejárója, de fontos, hogy ilyen fiatal korban megtapasztalásra kerüljön, hogy a szabad próbálkozás még ha nem is vezet sikerre akkor és ott, mind nem baj, hisz valahol el kell indulni. A másik, lehet, ahogyan sok felfedezés is erről szólt, lehet, pont a hibákból születik meg valami, de ehhez el kell indulni. Mondják, aki nem dolgozik, az nem is hibázik, s ezt bizony én is így gondolom: nem az a probléma, ha valaki esetleg hibázik vagy valamit nem tud, hanem, ha meg sem próbálja. Persze, nagyon fontos, hogy az ember legyen nyitott, rugalmas, hogy tanuljon és akarjon is tanulni a "hibákból", ami nemrég elnevezésre is került growth mindsetnek, ami mindig is létezett, ez a fajta attitűd, hozzáállás. Mindig is voltak ilyen emberek, csak most meg is lett nevezve, és nagyon jól a tudatosságba került még inkább. A másik meg a nyitottság, az open mindset: nyitottnak lenni az új dolgokra, és merni elindulni. Ezért, óráimon ezekre különösen nagy hangsúlyt fektetek. Továbbá, tapasztalatim szerint, a "zavarok" is így könnyebben oldódhatnak vagy háttérbe szorulhatnak. Foglalkoztam BTMN-es és SNI-s gyerekekkel is szoros együttműködésben a fejlesztő- és gyógypedagógusokkal is, így ebben is van tapasztalatom, továbbá, megfigyelésem, hogy sok valamilyen zavarral rendelkező tanulónak nagyon jó a logikai képessége, csak valamiért bizonyos helyzetekben és bizonyos területeken zavar keletkezik, de egyébként nagyon jó logikai képességekkkel rendelkeznek. Ezért, óráimon ez is a cél, hogy megteremtve a biztonságos teret, eseteg eme zavarok is valamelyest oldódjanak, háttérbe kerüljenek.